Vadászhagyományok

február 17, 2016 - GergelyZsolt

No Comments

Magát a vadászatot a vadgazdálkodástól elkülönülten tekintve az azt övező szakmai kultúra, valamint a vadászetika/etikett írott és íratlan szabályainak a mindennapi gyakorlása emeli magasabb szintre és különbözteti meg az egyszerű zsákmányszerzéstől. Örök téma a vadászok körében,  ugyanakkor sajnálatos módon kevesen foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel és még kevesebben alkalmazzák a vadászetika írott és íratlan szabályait. A  vadászok közti kommunikáció és  a vadászetika ismerete hazánkban hagy némi kívánnivalót maga után.

Vadászati kultúránk gyökerei leginkább a német vadászhagyományokból eredeztethetők, az a vadászati kultúrkör volt legnagyobb hatással jelenleg gyakorolt szokásainkra. Fontos megérteni, hogy a vadászat az egyes ágazatok közt betöltött szerepét tekintve egyáltalán nem alárendelt, mindenkor több volt, mint egyszerű hússzerző tevékenység, vagy ha úgy tetszik hobbi. Az ember elmerülése a természetben sokkal inkább egy életforma sajátos hagyományokkal és értékekkel, melyet tovább kell adni minden érdeklődőknek.  Sokat kell tenni azért, hogy a legszélesebb körben ismertté váljon, hogy az esetleges lövés a gondos vadgazdálkodási tevékenység végén tulajdonképpen nem más, mint a beérett gyümölcs learatása. A vadászat/vadgazdálkodás a természettel való együttélés egy speciális formája, aktív természetvédelem,  kapcsolat természet és ember között, melynek lényege a természet megismerése, szeretete és védelme, vadállományunk megőrzése a jövő generációk számára,  önmérséklet tanúsítása és a vadnak kijáró tisztelet megadása. A vadászat életforma, hivatás.

Az egymás közti  kommunikáció fejlesztése,  a vadászhagyományok, a tudomány megismerése és elfogadása alapvető érdeke mindannyiunknak. A vadászok viselkedésében és jelbeszédében  az etikus magatartásra és vadászhagyományok ápolására törekvés és a vad, valamint a természet iránti tisztelet és alázat helyet kell, hogy kapjon! A vadászat mindennapjaihoz tarozó szokások, a vadászias viselkedés szabályai régről eredeztethetők, persze némiképp az idők folyamán módosulhatnak, de a gyakorlatban kialakult szakmai nyelvünk, öltözködési szokásaink és a töretek különböző fajtái, azok alkalmazása máig nem változott.

A töret és annak alkalmazása a vadászok egyfajta jelbeszéde, a vadászati kultúra szerves részét képezik az ehhez kapcsolódó szokások.  A töret a vadászhagyományok ápolása mellett gyakorlati jelentőséggel is bír, etikai és esztétikai szerepe is van.

A vadász számára az egyik legszebb pillanat, amikor kalapját emelve, néma csendben birtokba veheti az általa elejtett nagyvadat, és leróhatja kegyeletét, tiszteletét a természet csodája felett. Ilyenkor szokás a különböző töretek alkalmazása.

A letört gally ugyanakkor útbaigazító, üzenet közvetítő is lehet. Ahogy a neve is mondja, mindig törni kelll, sohasem vágni. A töretként leginkább alkalmazott fafajok: Fenyő, Tölgy, Éger, Bükk. Ha a helyszínen nincs kéznél, vagy fellelhető a felsorolt fafajokból, akkor az elejtés helyén, vagy a vad megtalálásának közvetlen közelében megtalálható bármely leveles fa ága is megfelel, kényszerhelyzetben akár kultúr- vagy gyomnövény is.

Egy rövid ismertető a vadászok által alkalmazott jelbeszédről, azon belül is elsősorban az elejtéshez kapcsolódó töretekről.

A töretek csoportjai: terítéktöretek, gyásztöret,  jelzéstöretek.

Terítéktöretek: az elejtéssel kapcsolatos töretek, az elejtett vad meglelésének közvetlen közelében kerülnek törésre.

  • Zsákmánytöret: A birtokbavételt és a jogszerű elejtést jelző, alkarnyi töret. A jobb oldalára fektetett vad  bal lapockáján kell elhelyezni. Hímivarú vad esetén a törés felőli rész mutat a trófea felé, nőivarú vad esetében a hajtás/ágcsúcs mutat a fő irányába.
  • Utolsó falat : Kézfejnyi töret a vad szájába helyezve. Az utolsó falat a természettel szembeni alázatot, az élőlény felé mutatott tiszteletet, köszönetet és az elejtés utáni kiengesztelést, megbocsátást hivatott érzékeltetni, a vadat elkíséri utolsó útjára az örök vadászmezőkre. Klasszikus értelemben csak hímnemű trófeás vad esetén alkalmazták, napjainkban bármely nagyvad kap utolsó falatot. Az elejtő helyezi el a vad szájába, esetleg a vadásztató.
  • Vadásztöret: Arasznyi töret, mely az elejtőnek kerül átnyújtásra miután az elejtett vad sebén azt vérrel benedvesítettük. Az átnyújtás vadászkalapon történik bal kézzel, majd a töretet az elejtő átveszi egy kézfogással a vad felett, „Üdv a Vadásznak!”„Vadászüdvözlettel gratulálok az elejtőnek!” gratuláció kíséretében. Ezt követően az elejtő a jobb kalapfelére tűzi a töretet, megköszöni: „Köszönöm a Vadászatot!”. Sikeres vérebes utánkeresés esetén az elejtő a kapott töret egy kis ágát átnyújta a  vérebvezetőnek, aki a töretet a vérebvezetékre/nyakörvre tűzi. Az elejtés napján illik csak viselni, több vad azonos napon történő elejtése esetén is csak egy töretet tűzünk a kalapunk mellé.
  • Gyásztöret: A gyásztöret arasznyi ág a kalap bal oldalára tűzve úgy, hogy az ág leveles része a kalap felé befordítva álljon, vagyis a levél fonákja néz kifelé. Vadásztárs-barát temetésénél kerül alkalmazásra úgy, hogy a töretet beledobjuk a sírba és elküldjük barátunkat az örök vadászmezőkre, utolsó útjára.

Magyarázat: A vadásztöret és a gyásztöret alkalmazása a fenti példa alapján a német/magyar vadászetikai szabályok szerint. Magyarországon kettősség, sok helyen rosszul, fordítva alkalmazzák.

Vadászüdvözlettel: Németh Zoltán
2009.12.16.

Forrás:

http://www.langmaack.com/brueche.html

http://www.kirchner-raddestorf.de/jikirchner/jagd/brauchtm/brueche.htm#4.03

http://www.jagdzuerich.ch/?Z%FCrcher_Jagd_und_Wild:Jagdliche_Br%FCche

http://vadaszlap.hu/magazin/index.php?option=com_content&task=view&id=1423&Itemid=92

http://www.vlbg-jagdschutz.at/index.php?id=89

http://www.hegering.at/br%C3%BCche.htm

http://de.wikipedia.org/wiki/Bruchzeichen

Share this article

GergelyZsolt

Leave a comment

error: Content is protected !!