Agyartöltés házilag

december 12, 2017 - vadasztanfolyam

No Comments

XXV. évfolyam 2. szám 2016/február 39. oldal
szerző: Pechtol Szabolcs
A Vadászlapra ide kattintva tud előfizetni

 

Mivel lapszámunk a trófeákról szól, én is ennél a témánál maradva szeretnék – főként az ifjú vadászoknak – egy-két tanáccsal szolgálni a Magyarországon legnagyobb számban elejtett vad, a vaddisznó agyarainak kikészítésével kapcsolatban. Ugyanis ez az egyetlen vadfajunk, amelyik esetében a trófeát (gondolok itt az agyarra és a kampóra) egy kezdő vadász is nyugodt szívvel ki tudja készíteni. De nézzük a procedúrát lépésről lépésre!

Első lépésben az elejtett vad állcsontját és állkapcsát a megfelelő helyen vágjuk le. Ezt a helyet úgy kell megválasztanunk, hogy a leválasztásnál lehetőség szerint ne érjük az agyarat, tehát az orr lenyúzása után, az állkapocsnál a legutolsó őrlőfog előtt vágjunk, lehetőleg kézi fűrésszel. Ugyanígy tehetünk az állcsontnál is.

A második lépés a kifőzés. Lényegében egy csontlevest főzünk zöldségek és ízesítés nélkül. Hideg vízbe helyezzük a levágott csontokat és feltesszük azt főni. A „receptkönyv” szerint egészen addig főzzük, míg a hús leválik a csontról, és a kötőszövetek szétpattannak. Ez nagyjából másfél-két órát vehet igénybe a disznó korától függően.

Harmadik lépés az agyarak kihúzása a csontokból. Meg kell jegyezzem, hogy itt lehet csak igazán elrontani a kikészítést! Sokan úgy gondolják, hogy a forró vízből kivéve kell az agyarakat még melegen kihúzni. Egy téli vadászat után, amikor az udvaron a bográcsban rotyog a „csontleves” – a hőmérő pedig a mínuszokat mutatja –, a forró vízből a hidegre kivett trófea azonnal elrepedhet, és már búcsút is mondhatunk a nagy élménnyel elejtett kanunk kézzel fogható emlékének. Hagyjuk tehát szépen kihűlni a vizet, és amikor már kezünket sem égeti a csont, akkor nyugodt szívvel kihúzhatjuk az agyarakat. Amennyiben kézzel ezt nem tudjuk megtenni, úgy segítségünkre lehet kisebb méretű laposfogó, mellyel az agyar tövénél a csontot lecsipkedhetjük.

Ezt követően érdemes folyó víz alatt mosószeres, ultrás fogkefével letisztítani, egyben zsírtalanítani az agyarakat, majd a nappaliban hagyjuk őket az asztalon megszáradni. Ezt persze csak azért tegyük, hogy a család, a rokonság és a barátok is megcsodálhassák őket.

Negyedik lépésként a kiöntés következik. Ez az eljárás fogja biztosítani, hogy agyarunk nem reped majd meg a jövőben. Sokan, sokféle anyagot használnak, én a kétkomponensű műgyantákra esküszöm – és ezeket ajánlom is –, mivel a szóban forgó szerek folyékonyak, gyorsan szilárdulnak és a hőingadozásnak is jól ellenállnak. Javaslom, hogy kérjük kölcsön gyermekeink gyurmáját, tűzzük bele az agyarakat, úgy, hogy a foggyökér vízszintesen legyen, majd a megfelelő arányban összekevert gyantát öntsük az agyarba. A komponensek arányától függően ez néhány perc, vagy óra alatt megszárad és az agyar már fel is helyezhető az alátétre. (Hozzátenném továbbá, hogy az alátét és az agyar közötti hosszú távú kapcsolatot szintén meg lehet oldani a műgyantával.)

Ötödik lépésként az agyar falon eltöltött jövőbéli éveiről szólnék, hiszen gyakorlatilag egy fogról van szó, amely egy több rétegű képződmény. Ezek a rétegek másként reagálnak a hőmérséklet és páratartalom változásaira. Lehet, hogy kitöltöttük az agyarat, de a kandalló fölé helyezve csak idő kérdése, hogy mikor nyílik szét életünk kanjának „foga”.

Ha valaki trófeája igényeit helyezi előtérbe – akár a családjával szemben –, akkor javaslom, hogy a lakásában törekedjen a 20 celsius fok/62 százalék páratartalom arányra, hiszen biztosan ismerik a csak vadászberkekben közkedvelt szólást: Első a család… a vadászat után!

Share this article

vadasztanfolyam

Leave a comment