Akinek van gyereke, tudja milyen nehéz szülőnek lenni és jóra nevelni őket. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy ne erőltessük rájuk saját világnézetünket, be nem fejezett álmainkat. A vadászat is ilyen, de ha jól kezdjük a bemutatását, ha úgy tetszik a gyerekek „bevadásztatását”, akkor lehet követik ők is a mi példánkat.
Kezdésnek nem célszerű mondjuk egy téli disznólest választani. Sokak szerint a gerlézés ideális bevezető lehet.
Négy okunk is van, hogy ezt miért imádják a srácok.
Egyrészt, ez egy emlékezetes közös családi program. Gerlézésnél egyéni vadászaton vagyunk ugyan, de az adott napraforgó táblát sokan álljuk körül, rendszerint ismerős vadásztársakkal, esetleg rokonokkal. Eligazításkor és a teríték készítésekor előkerülnek a régi vadászkalandok, beszélgetünk, emlékeket idézünk fel. A gyerekek szeretik hallgatni a nagyok sztorijait. Aztán, míg nem lesznek elég nagyok, hogy el tudjanak sütni egy puskát, meg lehet őket bízni „felnőttes” feladatokkal. Ilyen az elejtett madarak összeszedése, megszámolása vagy a közeledő galambok figyelése, azonosítása. Olyan emlékek ezek, amiért nem lehet, és nem is szabad őket otthon hagyni.
Másodrészt, az uzsonna hatalmát ne becsüljük alá. A gyerekek – az én fiam főleg – imádják a rágcsálni valókat. Izgalomba jönnek hamar attól, hogy készülődünk, pakolunk. Az elemózsia legalább annyira fontos, mint a puska és a patron. Nem csak azért mert egy fejlődő szervezet folyton éhes, hanem azért is, mert ezzel le lehet foglalni őket. Ha már jól megpüföltük a madarakat, ritkulnak, tehát lassul a vadászat üteme. Kicsik figyelmét amúgy is nehéz fenntartani, erre jó a kedvenc eleségük. Augusztusba biztos, de szeptemberbe is tud még meleg lenni, ezért fontos, hogy az árnyékmentes napraforgótábla szélén megfelelő mennyiségben tudjanak inni és enni. Nálunk a gyümölcs, ropi, „babaszelet”, gyümölcspüré, gyümölcslé váltak be.
Harmadrészt, számukra ez a lehetőségek tárháza. Az idény elején főleg, de amúgy is a gerlézés sok lehetőséget ad a lövésre. Akár ők puffogtatnak, vagy nézik a nagyobb tesók elejtéseit, a puskaropogás felér egy tűzijátékkal számukra! Ert ez nem olyan, mint nagyvadra lesni. Gyerekek még nem érettek meg arra, hogy órákig üljenek egy helyben és várjanak. Jó esetben három, négy alkalommal lehet egy idénybe nagyvadra lövést tenni. Viszont, ha csőstül jön a madár, dobozszámra fogy a patron, ezért semmi más nem ad annyi zsákmányolási esélyt, mint a gerlézés.
Negyedrészt, nagyon kényelmes, ez élvezhető vadászati mód gyereknek. Nem kell tetőtől talpig jágergúnyába öltözni, csendben leskelődni egy helyben ülve. Nincsenek folyamatosan csitítgatva, hogy suttogva beszéljenek. Ezzel szemben itt akár rövidnadrágba, pólóba vadászhatnak, közben csivitelhetnek, csipegethetik kedvenc nasijukat, futhatnak a leesett galambok után. Ráadásul, mivel a felnőttek is sok madarat kihagynak, a „kopaszként” sem kell szégyenkezniük a hibázásaik miatt. Összességében nagyon nyugodt körülmények között vadászhat egy kiskamasz, ha gerléről van szó.
Nagyon jó szülő-gyerek program és életre szóló szép élményekkel gazdagíthatjuk csemetéinket, ha a vadászatot a gerlézéssel kezdjük.
Akinek most kimeredt a szeme az írásom láttán, nem értvén, hogy melyik földrészen van, bizony jól érzi! Ugyanis ennek a cikknek eredetije egy amerikai honlapon olvasható. Onnan fordítottam, hazai körülményekhez igazítva. Saját tapasztalataimmal kiigazítva, mintha vihetnénk iskoláskorú csemetéinket vadat űzni. Ábrándoztam csak, milyen lenne, ha egy .410-es sörétessel a 8-12 éves fiam az oldalamon vadászhatna és örülnénk együtt a sikereknek. Én biztosan jobban örülnék az övéinek, mint a sajátjaimnak…
Lehel