A cikket írta: Tőtős Lehel
Késgyártók közül a Mora-t nem kell szerintem bemutatni senkinek, de kicsit beszéljünk a helyről, ahol készült és a gyárról. A gyártó a nevét a svédországi Mora településről kapta, ahol évszázados múltra tekint vissza a vasmegmunkálás. A cégnél nem a kések voltak a fő profil induláskor, de az 1900-as évek elejétől azzá vált.
Ma már világméretű rajongó táborral büszkélkedhet, tény és való, hogy a skandináv kések kedvelőinek nehéz jobb ár-érték arányú vágószerszámot találniuk.
Mivel hasonló szenvedélybetegséggel – késmánia – élők vannak körülöttem, mint én, lehetőségem van olyat is kipróbálni, ami nekem nincs. A Mora Companion után a Classic sorozat legnagyobb, No 3 méretű tagja akadt a kezembe.
Klasszikus északi vonalak
Kezdjük a száraz paraméterekkel, mert akkor úgy tűnhet nagyon értek hozzá…
Gyári adatok szerint a teljes hosszúsága 253 mm, ebből a penge 135 mm, a súlya pedig 194 g, tok nélkül. Ezzel szemben az én 150 mm-es pengehossz mellett, 268 mm-es teljes hosszt mértem. Vagy az internet hazudik, vagy az én késem hamisítvány, vagy Olaf éppen nem figyelt mikor köszörült… Amit azért nehezen hiszek, mert a kést géppel készítik. Gép préseli lemezből ki a pengéket, gép edzi meg, élezi le, a markolat felhelyezése készül csak kézzel.
Kézbe véve meglep, hogy nagy mérete ellenére mennyire könnyű. Teljes markolattüskés késekhez szokva elsőnek ez tűnt fel. Ha csak a pengét akarjuk megrendelni a Moratól, akkor azt borítékba is elküldhetik, mert csak 67,2 g. Ízlésünk és képességünk szerint tehetünk rá nyelet. Én inkább ezt javaslom, mert az a pirosra festett markolat nekem nem tűnik bizalom gerjesztőnek. Fogása jó, meglepően könnyű vele irányítani a vágásokat, fúrásokat, tolásokat, húzásokat. Kényelmes, nem nyom sehol, de én akkor is jobban örülnék valami nehezebbnek, agancsnak, lábszárcsontnak, keményfának.
A markolat tüskét szó szerint kell érteni, de legalább végig fut a nyírfában.
Ütőfázni nem ajánlom!!
Mivel könnyű a penge, anyag sincs benne olyan sok, így az él sérülékeny. Faragni vele jól lehet, de apróbb gallyak csapkodását nem javaslom. Látszik, hogy északon inkább csak nyír és fenyő van, amik köztudottan elég puha fák, így nem kell komolyabb élszalagot kialakítani a vágáshoz. Ugyanis a magyar galagonyabokron bizony megsérült a penge. Szemem láttára fordított ki a tolólapos egy kis bokrocskát az úton. Gondoltam egy ceruzavékonyságú ágat kettécsapok. Kicsorbulás lett a vége. Egy kínai fix pengéssel ennél sokkal durvább dolgokat meg lehet csinálni.
A tokról kellene írjak valami jót, de nem tudok. Műanyag öntvény, és az övbújtatója a netes képek ellenére is egy fekete műanyag darab, nem pedig bőr… Persze az nem lenne baj, hogy minden műanyag rajta, hiszen nem egy késemnek ebből van a tokja, és jól használható. Na, ez a tok nem az. Ha gazdája egy bicikligumiból vágott karikát nem húzott volna az övbújtatóra, biztos már rég elvesztette volna, vagy megvágta volna magát vele. A tok semmit nem tart, egy kicsi mozdulatra is kifordul az övön lévő tokból a penge. Skandináv módon nyakba hordani életveszélyes! Már ha van valaki akkora, hogy egy 30 centis cuccot a nyakába tud úgy hordani, hogy az még kényelmes.
Vörös és a fekete jól mutatnak együtt, de a tok nem sokat ér, még kevesebbet tart
Persze mondhatnánk azt, hogy legalább olcsó a portéka. De ne mondjuk, mert nem az. Ezért az árért sokkal jobban használható Mora kést kapunk, más gyártótól pedig választhatunk valami jobbat ezért az árért.
Ennyi rossz megjegyzés után azért írok jó dolgokat is róla. Indokoljuk meg, hogy miért éri meg ez a vágószerszám. A legfontosabb, hogy ad egy élményt egy ilyen ikonikus darab használata. Olyan, mint elöltöltőssel, íjjal meg ragadozó madárral vadászni. Kihívásokkal teli időtöltés, ami a régmúltba repít minket vissza, hogy milyen volt 100 éve ilyen acélokkal, ilyen kialakítású késekkel dolgozni. Mert azért az emberiség megvolt jó pár ezer évig porkohászati acélok és egyéb varázslatos pengeanyagok nélkül is.
Na de akkor a modern kor embere közül kinek lehet ajánlani? Őszintén szólva bárkinek, a hibái ellenére. Túrázóknak, mert könnyű. A kisebb No 1 vagy No 2 változata még könnyebb, még kevesebb helyet foglal, de én akkor is ezt a nagyobbat vinném.
Méghozzá azért mert kirándulások során nekem az egyik legnagyobb problémám, hogy bicskával nem lehet szép szelet kenyeret vagy szalonnát vágni. Tudom, nevetségesen hangzik, de ez fontos kényelmi szempont. Ha jól belegondolunk táborozás, kirándulás során az esetek 99,9%-ban inkább lenne szükségünk egy ilyen műanyag tokos „konyhakésre”, mint valami tankhámozó, szuper valyriai acélból készült 65-67 Rockwellre feledzett vágó csodára.
Meglepően jól lehet faragni vele, én egy kanalat kezdtem csinálni, szerintem használható darab lett a végén a faágból. Még egy csinos kis lyukat is sikerült fúrni a fakanál végére, hogy fel lehessen akasztani.
Folyamatábrán a faragás. Nem egy iparművészeti remekmű, de evésre jó.
Vadászoknak is tudom ajánlani, igaz a Mora Companion könnyebben karban tartható ideális darab vadfeldolgozásra, de aki hobbiból űzi a vadat, nem hivatás szerűen, annak jól jöhet egy ilyen éltartó szénacél penge a húsfeldolgozáshoz.
Kinek nem ajánlom? Kommandósoknak, pilótáknak, SERE oktatóknak és olyan aranyvérű bozótmíveseknek, akik 6 mm vastag bárdszerű pengével akarnak mindent megfaragni, és tüzet csiholni. Jut eszembe, tűzcsiholás! A gyári él hátán jól látszik a préselő gép nyoma, ennek megfelelően teljesen alkalmatlan a szikravető használatára, ehhez egy jó reszelővel meg kell igazítani. Ha ügyesek vagyunk, elég jó kaparóélt tudunk kialakítani, amivel már megfelelően tudjuk a taplót lángra lobbantani.
A présgép nyoma meglátszik, ezért a pénzért láttam már jobb, szebb megmunkálást…
Így utólag elmondhatjuk, hogy eredetileg fafaragásra szánták a kis pirosnyelűt, a kirándulók és a bushcraft ipar, csak később fedezte fel magának. Ha úgy nézzük a Mora ezzel a modellel alapozta meg a cég késgyártói voltát. Fanatikus késmániásoknak kötelező jelleggel kellene egy Classic valamelyik méretű modellje szerepeljen a gyűjteményükben, sok egyéb gyártó ikonikus darabja mellett.
Aki sokat vár tőle, mint én, annak nem fog tetszeni, én is jól leszóltam pedig vannak jó tulajdonságai is. Akinek meg egyszerűen csak egy jó vágószerszám kell a hátizsákjában, aminek nem árt, ha van tokja, inkább ilyet vegyen. Ára nagyjából egy konyhakését hozza, de ehhez van tok is, a vékony penge ugyan olyan jól használható, mint nagymamáink konyhakése. Pénzt ugyan nem adnék érte, inkább egy másik Morát vennék, a Companion HD-nál jobbat nehéz találni. Hűtőház környékére narancssárgát, erdőbe túrázni zöldet javaslok. Persze ha akad valaki, aki meglepne egy Classic modellel, nem utasítom vissza… ☺
Az életemet nem erre a Morára bíznám, de végül is élmény volt vele dolgozni.
Legvégül a technikai adatok, mert egy „profi” cikkhez az is kell…
Pengehossz: 135 mm (150 mm-t mértem)
Penge vastagság: 2,5 mm
Teljes hossz: 253 mm (268 mm-t mértem)
Kés súlya: 127,7 g (egyes források szerint 194 g…)
Penge anyaga: szénacél
Markolat anyaga: festett nyírfa
Tok anyaga: műanyag
A cikk megírását hálásan köszönjük Tőtős Lehelnek!