A cikket írta: Tőtős Lehel
Májusban baráti társasággal üldögéltünk a tábortűz körül, és beszélgettünk a szikravetőkről, a „fájersztílekrők”. Csináltam is egy rögtönzött tesztet a zsebeinkben lapuló tűzgyújtó alkalmasságokról. Az érdekelt, hogy a drágább mennyivel jobb, vagy az olcsóbb mennyire rossz, ha úgy tetszik.
Első ránézésre mindegyik jónak tűnik, még a mikro méretű svájci is
Furcsa lehet egy vadászoktatással foglalkozó oldalon ilyen írást olvasni, de én úgy vagyok vele, hogy nekem a vadászterületen eltöltött idő, nem csak akkor hasznos, ha német népviseletbe öltözve görbül az ujjam a ravaszon. Hanem akkor is, amikor csak próbálok része lenni a környezetnek, beleilleszkedni, kis időt eltölteni a csendben, elgondolkodni a világ folyásán miközben azon ügyködök, hogy a szemerkélő esőben a tüzet életben tartsam, az ülőhelyemet meg szárazon.
A szikravető rúd története az 1900-as évek elejéig nyúlik vissza, eredetileg oxigénes hegesztőpisztolyok begyújtásához tervezték. Vas, magnézium, cérium elegyei alkotják elsősorban egy sor más anyaggal egyetemben, ami gyártónként változik. Szerintem olyan ez, mint a motorolaj: a kőolaj ugyanaz, és az adalékanyag adja a különbséget, árban is, minőségben is. Mi azt a tulajdonságát használjuk ki a ferro rúdnak, hogy kaparás hatására bizonyos mennyiségű anyag több ezer fokos szikrát alkotva válik le belőle.
Ha felelevenítjük a tűzről való tudásunkat, emlékezhetünk, hogy az égéshez három dolog kell: gyúlékony anyag, oxigén és gyulladási hőmérséklet. Ha valamelyik hiányzik, akkor nem fog a gyulladás létrejönni. Ezért nem lehet pl. kőszenet egy szál gyufával begyújtani. Szikravetővel viszont vékony, gyúlékony tárgyakat igen. A magas hőfokú szikraeső mellett a másik pozitív tulajdonsága, hogy nem tud elázni. Rozsdásodni igen, de vizesen is szikrázik!
Erről fogok most írni. Megjegyzem, a teljes tűzgyújtás folyamatát nem játszottam végig, csak azt néztem meg, hogy a taplónak használható anyagok közül melyiket, melyik gyártó szikravetője indítja be jobban. Bozótmíveskedésben, túlélő túrákban nem annyira jártas vadásztársaimnak mondom, hogy taplónak nevezzük azt az anyagot, amit könnyen meggyújtva ágacskákat, faszilánkot, forgácsot, stb. be tudunk gyújtani egy nagyobb tűz érdekében.
Nagy általánosságban elmondható a tűzcsiholó rudakról, hogy a puhább, „jobban kopó” a jobb, mivel minél több anyag válik le belőle, annál több szikra jut a meggyújtandó felületre. Tehát, ha két azonos méretű rúd közül az egyik pl. 5000 alkalmat bír ki szikráztatásra, a másik meg csak1500-at, akkor a kevesebb most nekünk jobb. Igaz, hamarabb elkopik, de addig is megbízhatóbban gyújt. Én a gázfőzőmet is szikraesővel indítom be.
A tesztben szereplő szikravetők szerintem a legkönnyebben elérhetőek a piacon. Figyelni kell hol mennyibe kerül, mert több ezer forint eltérés is lehet a netes oldalak ajánlatai között ugyanarra az eszközre.
Első bemutatkozó az egyik legismertebb, a Light My Fire egyik modellje. Ennek tetszik a kaparója, próbáltam más szikravetővel is, nagyon jó tűzesőt csinál! Ráadásul sípként is működik. Beszerzési ára a cikk írásakor 5.990- Ft.
Egyik legismertebb szikravető a „szakmában”
A „világhírű” Kombat UK, akik nem tudják, hogy a C-t K-nak ejtik… Én neten kellett megnézzem miféle társaság ez. A legolcsóbb a versenyzők közül, 1900 jó magyar forintért jár hozzá egy kis fémdoboz, némi vatta lefóliázva, meg két halszagú szilárdüzemanyag tabletta.
Legkevesebb pénzért a legtöbbet ad. De eleget is nyújt?
A Wildo-tól nekem dobozos kemping étkészletem van, imádom nagyon, de az sem lepett meg, hogy szikravetőt is forgalmaznak „Fire Flash” fantázianévvel. Ajándékba kaptam egy cimborámtól, neki nem kellett, én örömmel használom. Ha pénzt adtam volna érte, 6 980 Ft-ot hagytam volna a helyi military boltban. Minden természetjárónak ilyen barátokat kívánok!
Az egyik legvastagabb rudat a Wildotól kapjuk
Decathlonban sok érdekes dolgot lehet találni, ilyen a Quechua – én kecsuának ejtem, mint az indián törzset – szikravetője. A honlapjukon „Tűzgyújtó – MT500” néven szerepel, most 4.990 Ft, két éve, mikor még nem volt megbolondulva a világ, 1.990-ért vettem. Mejegyzem, elég bután írják le a használatát, ettől függetlenül megbízhatóan működik, nekem egyik kedvencem.
A Buck síppal ellátott rúdja egyik társunk Selkirk fantázianevű Buck buskcraft késéhez járt. Meglehetősen vékonyka, de jól illeszkedik a markolat előtt kialakított íves vájatba. Ugyanis a késen a tervezők ezt álmodták meg kaparónak, de a gazdája a kés fokával csiholja a szikrát. Mire a cikket megírtam, így hónapok múlva, a rudacska már el is kopott, ő most egy Light My Fire-t használ. Imádja!
Vékonyka, de nem csak a sípja hasznos. Másodlagos tűzgyújtónak jó, hogy ott van a késtokon!
A Victorinox sok ötletes dolgot kitalált, amiket el lehet rejteni a dugóhúzójában. A vadászbicskámon pici csavarhúzó van, a „tisztin” meg ez a pirinyóka, mindösszesen100 szikravetésre elegendő „fájersztíl”. Életem párjától ajándék. Járt hozzá narancsszínű, csavart csőtészta alakú waxos vatta is. Ezt a szikracsinálót a bicska fűrészével illik indítani, megjegyzem, én a svájci bicskákon lévő fűrésszel szeretek legjobban szikráztatni, függetlenül attól, hogy a Wenger vagy a Victorinox gyártja. Van mindkettő, egyformán jók. Ez a kis apróság csak legénykedésből került a versenybe, méretéből adódóan nem a többivel egy ligában játszik.
Kicsi a rúd, de erős?
A teszt során mindegyiket a Buck késsel, vagy ha volt, a saját kaparójával vagy a svájci bicska fűrészével szikráztattam. A próba csak abból állt, hogy megnéztem melyikkel a legkönnyebb az adott taplónak használt anyagot begyújtani. A tűzgyújtás teljes folyamatát nem vittem végig, pláne nem azzal együtt, hogy a tüzem legalább 10-15 percig ég…
Szikraesőre készen. Itt még megvolt a kés hegye, később letört, az is egy jó történet lenne…
Taplónak valódi szárított taplót, selyemkóró (Aslclepias syriaca) termését, nyírfakérget és kozmetikai vattát használtam, valamint fenyőágból nyert kaparékot. A természetben és a boltban ezek könnyen beszerezhető anyagok. Selyemkóróval találkoztam Dabastól Szegedig, a vatta olcsó, a nyírfakéreg legendásan könnyen gyullad, akárcsak a gyantás fenyő, taplógomba is akad Gyulafirátóttól Szolnokig.
Kezdtem a vattapamaccsal. Ezt még a legkisebb svájci is első húzásra begyújtotta, késháttal és fűrésszel is. A bicskához adott waxos vatta a mini szikravetővel ugyan olyan könnyen gyulladt, csak a wax miatt tovább égett. Zárható, vízhatlan tasakban (IKEA Istad 0,3 l) nem árt, ha van nálunk vatta, nagyon könnyen lángra kap, súlya semmi, helyet nem foglal. Ennél már csak a tampon praktikusabb, mivel az már eleve csomagolva van.
Következő egy száraz fenyőágból csinált kaparék begyújtása volt. Én ezt nem a kés fokán kialakított kaparó éllel, hanem a kés „rendes” élével szoktam csinálni. Jól marokra fogott kést 90 fokos szögben tartva, le föl mozgatva pingpong labdányi kaparékot csináltam, minden szikravetőhöz hármat. Fárasztó művelet, de az olvasórét sok mindent bevállalok…
A legkönnyebben a Decathlonos szikravetőt tudtam használni, aztán a Wildot és a Light My Fire-t. A Buck pálcikája sem rossz, de gondolom, mivel ez a legvékonyabb, kevesebb szikrát tol a kés vagy a fűrész belőle, mint a többiből. Csak ezért került a második helyre. A Kombat UK-val megszenvedtem mire begyújtottam. A saját szikravetője szinte használhatatlan volt a teszt során. A kis svájci fogpiszkáló ehhez kevés volt. Akárhogy szenvedtem, nem lobbant lángra sehogy a gyantás papírvékony „fenyőszirom”.
A selyemkóró termését mindegyik szikravető jó tíz centiről begyújtotta az első húzásra, pedig a szikraesőt mindig a lehető legközelebbről kell a taplóra kaparni. Itt csak késsel szikráztattam, fölöslegesnek tartottam megcsinálni fűrésszel és a saját szikráztatójával is a gyújtást, mivel ezzel is könnyen ment. Javaslom, ha valaki selyemkórós helyen kódorog, gyűjtsön ennek az évelő, invazív gyomnövénynek a terméséből minél többet tűzgyújtáshoz!
Következett a nyírfakéreg. Nálunk nem terem ebből a fából annyi, mint a skandinávoknál, de azért találni. Gyakorlatlan szem keverheti a nyárfával. Hagyományosan a fát meg kellene nyúzni, hogy kéreghez jussunk, de én ilyen barbárságot élő növénnyel nem teszek. Szerencsére a parkolónknál levágtak pár alsó ágat, innen kértem nyírfakérget, ami idővel jól összepöndörödött a szekrényemben. Tűzgyújtásra ettől még jó. Ennél a rangsort a Light My Fire, a Wildo és a Decathlonos fej-fej mellett vezetik. Én nem tudtam különbséget tenni köztük, 1-2 szikraeső után mindegyik stabilan gyújtott. A Buckkal már kicsit többet kellett „hántolni”, hogy megfelelő szikra és tűz legyen. Megjegyzem, a saját késével nem annyira könnyű szikraesőt produkálni, mint a bicska fűrészével, akár a pengeháttal, akár a szikráztató vájattal próbálkoztam. A kis svájci és a Kombat UK nem tudta lángra lobbantani a nyírfakérget. Vagy én voltam ügyetlen! De nem ment…
A szálaira széthúzott szárított taplót – tán’ bükkfatapló, akitől kaptam nem tudta megmondani – a svájci kis szikravető kivételével mindegyik meggyújtotta, függetlenül attól, hogy mivel kapartam szikrát. Természetesen a Kombat UK-val itt is sokat kellett csiszolni, mire tűz lett, de végül csak sikerült, a fűrésszel jobb volt, mint a késsel gyújtani.
Tanulságok.
A szikráztató eszközön is sok múlik, nem csak a szikravető rúdon. Itt említem meg, hogy sok helyen „magnézium rúd”-nak említik. Van benne az is, de nem a legnagyobb összetevője. A fűrész után a Light My Fire síppal ellátott szikráztató lapkája a kedvencem, kicsi, nagyon jó éle van, jól kézre esik. Házilag egy fűrészlapból könnyen tudunk hasonló alkalmatosságot csinálni. A Buck Selkirkkel sem rossz tüzet csiholni, a penge háta jobb, mint az erre kialakított vájat, bár lehet, csak azért vagyok így eredményesebb, mert a kés fokával tanították meg, azzal vagyok megszokva.
Véleményem az, hogy a Wildo Fire Flash, Light My Fire Army 2in1, Decathlon MT-500 közül bármelyik kiszolgálja az átlagos felhasználót, mindegy melyiket használja.
Az MT-500-as meglepően jó volt, pedig illik leszólni a „dekás” cuccokat, csak még nem jöttem rá miért. Az persze elgondolkodtató, hogy a Light My Fire sípja és szikráztatója már lehet megéri azt az ezer forint különbséget.
Kombat UK kispénzű kamaszok játékszere. Spórolhatnak vele egy fagyizás árát, amit a kiszemelt leányzóra költhetnek. Felnőttek közül a türelmesebbjének ajánlom. Azért ennek is jár a pont, mert a vattát, amit adtak hozzá könnyen gyújtaná. Tanácsom, hogy a pléhdobozba, ami jár hozzá, vattát pakoljunk, akkor lesz tüzünk könnyen. Gazdája öngyújtót és kézzel sodort cigit tart benne…
A svájci bicska tűzgyújtója tényleg túlélésre szánt cucc, ráadásul könnyű, integrált a dugóhúzóba, így extra helyet sem foglal. Jópofa dolog. Az utolsó esélyt is megadja, hogy a saját taplóját, vagy a karambolos autó üléséből kihúzott töltőanyagot meggyújtva melegedjünk a segítség megérkezéséig. Adott esetben életmentő lehet!
Az ár tényleg számít, de az öt és nyolcezer közötti árkategóriából rosszat nem tudunk húzni, ha értünk a tűzgyújtáshoz.
A cikk megírását hálásan köszönjük Tőtős Lehelnek!