Vadkár versus vadban okozott kár!
Melyik ér többet? Teszem fel a kérdést a kedves vadásztársaknak, vadgazdálkodóknak, és mező-, erdőgazdasági termelőknek egyaránt. Egymillió forint kukoricában/tölgycsemetében keletkezett vadkár, vagy egy, a vadászati árjegyzék szerinti egymillió forint értékű, a terményt védő kerítésbe belegabalyodva elpusztult gímszarvas bika esetében realizált vadban okozott kár?
Ugye milyen egyszerű kérdés? Olyan, mint a klasszikus „melyik a nehezebb”? 1 kg vas, vagy 1 kg tollpihe?
Vagy mégsem, és nem is kell tovább keresgélni, mert a vas mégiscsak jóval fajsúlyosabb, mint a tollpihe, nemde? Na nézzük csak!
Először kicsit jogászkodjunk, lássuk mik a keretek nagyvonalakban: A vadászati törvény V. fejezete rendelkezik a vadkárral kapcsolatos felelősségi körökről, így tételesen felsorolja ki, hogyan, mikor kérhető számon a vadászható állat által okozott kárért, valamint a vad elpusztításával okozott kárért. Mivel ez a törvény a vadászatról szól, egyértelmű, hogy a vad, mint állami tulajdonú nemzeti kincs gondozására és annak haszonvételére feljogosított vadgazdálkodó feladatait részletezi leginkább, azaz azt, hogy a vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles a vad által okozott kárt (a továbbiakban: vadkár) a károsultnak megtéríteni. Engedtessék meg, de nem fogok itt most minden vonatkozó részt tételesen beidézni a törvényből – hosszú és unalmas is lenne, hogy mi mindent kell vadászként, vadgazdálkodóként megtenni, betartani – és végrehajtási rendeletéből, mert nem ez a fő célja jelen írásnak. Amire fel szeretném hívni a figyelmet, az a következő.
A vadászatra jogosult a károk megelőzése érdekében köteles, – számtalan feladata mellett – ha a vadkár megelőzése másként nem valósítható meg hatékonyan, úgy a föld használójával egyeztetve ideiglenes villanypásztort telepíteni a kár veszélyének fennállása idejére, melynek üzemeltetéséről a vadászatra jogosult és a föld használója közösen gondoskodik.
Abban az esetben pedig, ha a villanypásztor telepítése már nem elegendő a vadkár megelőzéséhez, illetve a vadkár megelőzése másképp nem valósítható meg hatékonyan, úgy a föld használójával egyeztetve más, a vadkár ellen célravezető szakszerű védekezési, illetve riasztási módszerek alkalmazásában közreműködni, illetve ahhoz hozzájárulni köteles.
Természetesen a föld használójára is vonatkoznak jogszabályi rendelkezések vadkár tekintetében, azaz a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében köteles a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében a vadászatra jogosulttal egyeztetett, és a károk elhárítására vagy csökkentésére alkalmas módon közreműködni, tevékenysége során a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni. Ha a föld használója a rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének szakszerű és a károk elhárítására, csökkentésére alkalmas módon a vadászati törvény 79. § (1) bekezdés a)-g) pontjaiban foglaltak szerint nem tesz eleget, a vadkárt a föld használójának a terhére kell figyelembe venni.
Ez a kis felvezető azért kellett, hogy rákanyarodjunk a fő témára! Boncolgassuk kicsit, hogy miért is nem kapunk mi vadgazdálkodók kártérítést, amikor a föld használója okozza adott esetben akár közvetlenül munkagépével egy vadászható vadfaj kimúlását? Ezzel meghiúsítva annak hasznosítási, értékesítési lehetőségét a vadászatra jogosult számára, ergo kárt okoz neki, egészen pontosan a törvény szerint a vadkár fogalomkörébe tartozó vadban okozott kárt -, vagy amikor közvetetten az általa használt szerekkel okozza tömeges pusztulását megannyi mezei nyúlnak és őznek – mint amire a közelmúltban sajnos volt is példa, mindannyian keserűen gondolunk vissza rá – illetőleg amikor az érdekében felállított villanypásztor, egyéb kerítés okozza vesztét a sokszor igencsak nagy értékű, és korántsem biztos, hogy elenyésző mennyiségű vadnak? És miért nem szerepel ilyen tétel a vadgazdálkodási jelentésekben? Számomra ugyancsak elgondolkodtató, hogy az OVA részére benyújtandó adatszolgáltatások tekintetében az elhullások esetében az okok feltüntetése – egyetlen kivétellel, amely nem más, mint a vad, gépjármű ütközés – enyhén szólva homályos, csak egy „összes” oszlop szerepel. Pedig lenne pár tippem, ha már szakszerűen akarunk „statisztikázni”. Elhullás okai a teljesség igénye nélkül: sebzés (és persze ennek okán a későn fellelt, már értékesíthetetlen vad), mondanom sem kell, ez a vadász lelkén szárad, illetve tudjuk, akaratlanul, önhibánkon kívül is megtörténik. Orvvadászat, például a hurkozás, de a beírás nélküli lövések utáni tetemek és a lemetszett combú üzletszerű „húsvadászat” maradéka is ide tartozik. De lehetne még a kóbor kutya, macska által elpusztított vad rovat is. És persze a vadászható, vagy védett ragadozó prédája is egy külön tétel (amennyiben beazonosítható a „tettes” persze), illetőleg ott van a mérgezés, amit ugye a pocok elleni szerek okoztak már több ízben, ezen kívül az árvizek, erdő és nádastüzek, gyújtogatások, egyéb természeti, vagy ipari katasztrófák okán elhullott vad is megérdemelne egy rovatot, és nem utolsó sorban a szétkaszált őzgidák, fácántyúkok és társaik, illetve a mezőgazdasági kultúrnövényeket és erdősítéseket védő kerítésbe gabalyodott, vagy a villanypásztorban a feszültségtől sokkot kapó, rútul elpusztult vad is külön említést érdemelhetne, és lenne még példa. Hogy ez plusz munka, felesleges, nem éri meg a fáradtságot, meg amúgy is minek? Ja!? A következő precedens azért eléggé mellbe, egyúttal zsebbe vágó: létezik olyan vadászterület Magyarországon, ahol egy vadászati év során három hét leforgása alatt 12, – igen, ez egy tucat – gímbikát szedtek ki dögön a villanypásztorból (ez sajnos nem egyedi jelenség, évről évre ismétlődik némi ingadozással az ily módon elpusztított/fellelt vad mennyiségét tekintve), ami ott jelesül a kukorica védelmét – értsd akár: a föld használójának gazdasági érdekeit – hivatott szolgálni. A legnagyobb, éppen tisztítás előtt álló barkás agancsár nyersen 14,7 kg-ot nyomott lefőzve a mérlegen. Hogy mennyi is az pénzben, ha „csak” egy 13 kg-os agancsú gímbikaként hozta volna terítékre egy bérvadász? Cirka 7 millió jó magyar forint egy erősebb, erdészeti árjegyzékén számítva. Egy bika. Ami nem lett meg. Ami sajnos belegabalyodott a villanypásztorba. „A fene vigye, de kár érte”, legyintene rá egy jobbérzésű gazdálkodó. De biztosan akadna olyan is, aki azt kívánja, „bárcsak az összes így járna”! Na mindegy. Hm… Vagy mégsem? Ez ugyebár, ha a mostani kukorica felvásárlási átlagárakon nézzük, – amely a cikk írásakor erős 48 ezer Ft/ tonna – akkor 145 tonnányi termény árának felel meg, ami egy komoly termésátlag esetében, ahol hektáronként 145 mázsa, azaz 14,5 tonna a termésátlag, akkor 10, egy haloványabb mutató esetében 20 hektár kukorica teljes termésértékét jelenti. A példaként felhozott terület esetében, a villanypásztorban elhullott bikák összesített, vadászati árjegyzék szerinti bérvadászati értéke a becslések szerint nem kevesebb, mint 20 millió forint. Húsértékük legalább 1,5 millió. Együtt 450 tonna kukorica ára. És ez ugye korántsem minden, amit egy vadászatra jogosult gazdálkodó elszenvedhet a területén. Emlékeznek még az érem másik oldala című korábbi írásomra, amely kifejezetten az őzállomány esetében a kaszálások során keletkező vadban okozott károkat boncolgatta?
Mindaddig, amíg a vadkár bűvkörében – és lassan a végletekig cizellált felelősségi kártérítési szabályok árnyékában – tevékenykedünk, szinte eköré épül fel minden, egyúttal a vadállomány kordában tartása, így a vadban okozott károk megtérítése is, vagyis a vadászatra jogosult és pénztárcája érdekében nem lépnek vel maguk az érintettek, mint a kárt elszenvedők, ne várjunk csodát. A másik oldal nem lesz rest, és keményen lobbizik saját érdekéért. Csak egy ügyet kellene megfelelő jogi/szakmai támogatással végig vinni, utána már lenne mibe kapaszkodni, mint annak a németországi traktoros esetében hozott ítéletnek is komoly hír és jelzés értéke volt (fél év börtön és 3000 Euró pénzbüntetés két szétkaszált őzgidáért), és valóban kiderülhet, az éremnek ez is egy újabb, másik oldala. A számokból sok mindent ki lehet olvasni. Az OVA kimutatása szerint 2018-ban 2187143000 Ft mezőgazdasági, és 75097000 Ft erdei vadkárt fizettek ki mindösszesen hazánk vadászatra jogosultjai. Mivel nincs ilyen kifizetett tétel, ezért nem is szerepel a statisztikákban, azaz a vadban okozott kárért ugyanebben az évben 0 Ft-ot kaptak a vadászatra jogosultak. Reális? Felteszem a kérdést ismét. Melyik ér többet? Egymillió forint kukoricában/tölgycsemetében keletkezett vadkár, vagy …
2020. 08. 03. Budapest, Németh Zoltán